Nincs is szebb, mint amikor az embert a barátja várja a kapuban, és ő ziláltan, vörösre vakart nyakkal, félőrülten érkezik meg. Mindenkinek szép, jó reggelt.
- Minden oké? - fürkészett Cortez, amikor kiléptem a kapun, és megcsúsztam a jégen. Simán eltaknyoltam volna, ha nem kapja el a karom.
- Persze. Csak egy szokásos reggel - vonogattam a vállam, aztán megigazítottam a sálam, mert túl szoros volt, és fuldokolni kezdtem. Amikor definiálták a "szerencsétlen" szót, egy hozzám hasonló embert képzelhettek el.
- "Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény..." - szólt Kardos.
Kingával tökéletesen egyszerre mondtuk, hogy "csecse becse", Dave azonban beordította, hogy "ingyom-bingyom". Az egész osztály felröhögött, Kardos szeme pedig szikrákat szórt.
(...)
- "S a kis szobába toppannék, röpült felém anyám..."
- Kinyitom az ablakot, hadd röpüljön tovább - vágta rá Zsolti.
Olyan hangosan röhögött fel mindenki, hogy zengett tőlünk az egész épület.
- Tanárnő! - jelentkezett Robi.
- Tessék, Haraszti! - szólította fel Gondos, és a közel ülők szemügyre vehették, ahogy a tanár jobb oldalról áttolja a baloldalra a szájában lévő... cukrot? Molekulát? Részecskét? Valamit.
- Mi az ott? - kérdezte Robi.
- Hol? - fordult hátra Gondos.
- Ott - mutatott a tábla felé.
- De hol?
- Ooott! - ismételte Andris.
- Nem látom. Hol?
- Hát ott - csapott az asztalra Dave is.
- Miről beszéltek? Mi van, hol? - fordult meg teljesen Gondos.
- Nem igaz, hogy nem látja a tanárnő! Hát ott! - ciccegett Andris. Én visszafojtott mosollyal figyeltem a jelenetet, az első padban ülő Cortez a tenyerébe temette az arcát, Virág pedig kissé feltápászkodott, mert "ő sem látta".
- Nem értem. Mit kéne látnom? - förmedt ránk idegesen Gondos.
- Tanárnő. Az, ott. Az mi? - kérdezte Macu.
- HOL??? - ordította el magát Gondos.
- Jó, hagyjuk - legyintett Robi.
Gondos csípőre tett kézzel megint a tábla felé fordult, és ellenőrizte. Semmi nem volt rajta.
- Bernáth, gyere ki, és mutasd meg. Én komolyan nem látom!
- Á, mindegy. Nem fontos - legyintett Andris. Erre mindenki felröhögött, Gondos pedig a fejét rázva közölte, hogy az egész társaságot megbuktatja év végén. Jó hangulatú fizikaóra.
- Ezt vegyétek figyelmeztetésnek. Más. Pósa!
- He? - nézett fel Ricsi álmosan.
- Talán tessék - ciccegett az ofő.
- Bocs - legyintett Ricsi.
- Talán bocsánat.
- Oké.
- Talán rendben! - kerekedett el Haller szeme. - Na, most már azt sem tudom, mit akartam mondani - vakargatta a fejét.
- Stresszesnek tetszik lenni? - kérdezte Zsolti. Mindannyian felnevettünk, és még az ofő is elmosolyodott.
- Nézzük Nagy Zsolt mit szeretne elérni az életben - olvasott bele, aztán unottan felnézett. - A buszt.
Egyszerre röhögtünk fel, és tapsvihar közepette Zsolti felállt és meghajolt.
(...)
- Akkor lássuk, Ricsi mit szeretne elérni az életben - emelte fel a lapot, majd összeráncolt szemöldökkel nézett le rá. - Szeretném megnyalni a könyökömet - olvasta fel Haller. - Ezt hogy érted?
- Eddig nem sikerült - vonogatta a vállát Ricsi.
(...)
- A következő. Virág. Virág azt szeretné elérni az életben, hogy legyen egy saját zsiráfja.
- Ennél ostobább dolgot még nem hallottam - csapott a homlokára Kinga.
- Miért? Gondolj bele! Egy saját zsiri!
- Hol lakna? - kérdezte Dave.
- Nálam. De lenne a tetőn egy lyuk, hogy kinézhessen.
- Zsiráfszag, és még be is áztok. Óriási - forgatta a szemét Kinga unottan.
(...)
- És akkor lássuk Reniét.
- Ööö.
- Ezen a papíron csak egy vonal szerepel.
- Mert elakarja húzni a csíkot - kiáltotta Zsolti. Nevetve megráztam a fejem.
- Nem volt rá időm.
- Kár, pedig érdekelt volna - mondta Haller, én pedig szomorúan csóváltam a fejem.
- Még nem tudom.
- Nem baj. Majd rájössz. Idővel.
- Oké - szólalt meg Cortez, amikor biztonságosan megfogta az ablakkeretet, és kihúzta magát. - Figyelnétek kicsit? Kösz - kezdte, és a tekintetével körbepásztázta az udvart, majd megállapodott rajtam. Jaj, ne! Azt hiszem, legalább kétszáz volt a pulzusom, és alig mertem levegőt venni, annyira féltem, hogy baja esik. - Ott, a padon... - mutatott felém.
- Hagyd abba! Könyörgöm, hagyd abba! - motyogtam alig hallhatóan. Az egész udvar felém fordult, én pedig még soha, de soha nem égtem ennyire.
-...a barátnőm! - kiáltotta. (...) - Ha valaki nem tudná esetleg... - magyarázta. A legtöbben bólintottak, de néhányan rávágták, hogy "oké". - Ja - kapott a fejéhez Cortez, mintha csak megfeledkezett volna valamiről. A hirtelen mozdulatát egy rakás felszisszenés és ösztönös reflexmozdulat kísérte, mert úgy tűnt, most zuhan ki. - És szeretem - tette hozzá, én pedig elmosolyodtam.
(...)
A következő pillanatban Máday rontott ki az ajtón, és felnézett az épületre.
- Antai-Kelemen Ádám! Tíz másodperced van, hogy megjelenj az irodámban! Azonnal szállj le onnan! - üvöltötte kivörösödött fejjel.
- Ha nem gond, gyalog mennék - felelte Cortez.
- Na és, milyen érzés? 18. Nagykorú. Felnőtt... - töprengtem.
- Klassz. Berúghatok legálisan - vihogott.
- De nem fogsz, mert példamutató diák vagy, és csak azért, mert nagykorú lettél, nem kezdesz el idiótán viselkedni, mivel tisztában vagy vele, hogy az iskola egyik legnépszerűbb tanulójaként azonnal követőid akadnának. Tehát maradsz absztinens - jelentette ki Kinga, ahogy mellénk lépett.
- Milyen szinens? - forgolódott Ricsi.
- Az meg a másik fele, hogy papíron nagykorú vagy, de majd ha itt is megérsz - kopogtatta meg Kinga Ricsi halántékát -, jelezni fogom neked. Addig maradsz hülyegyerek, teljesen mindegy, hány éves vagy.
- Éééés tegye fel a kezét, aki hallott már ennél szebb szülinapi köszöntőt - mondta Dave, mire felnevettünk.
- Tanárnő, ez a werkfilmünkhöz lesz, Tölgyessy tanár úr kérésére. Mondana pár szót az osztályunkról?
- Értem. Rendben, akkor egy mondat, utána elteszed - mosolygott bele a kamerába, és összeráncolt szemöldökkel töprengett. Gyanítom, bajban volt, hogy mit is mondhatna. - A tizenegy bé, nos - köszörülte meg a torkát. - Azért szeretek ide bejönni... khm. Tehát ez az osztály különösen kedves a szívemnek, mert... - próbálkozott, aztán félrenézett, és elüvöltötte magát. - Már megint mit műveltetek azzal a csontvázzal? Az eszem megáll! Hát nem vagytok képesek egy kicsit érettebben viselkedni? Olyanok vagytok, mint az ötévesek! Hol van a karja? És miért van rajta napszemüveg? Ezerszer megmondtam már, hogy ne adjatok rá pólót! Tizenegyedik bé, az őrületbe kergettek!
- Köszönjük, tanárnő. Ééés, ennyi! - nyomta ki Dave a mobilját, és eltette a zsebébe.
Végül is, ez is egy vélemény. Tiszteletben kell tartani. :)
Cortez a karjára hajtotta a fejét, és felém fordulva "aludt", én meg csendben hallgattam a zenét, és közben a bőr karkötőjét piszkáltam, illetve nézegettem, hogy milyen.
- Tetszik? - kérdezte suttogva, mire zavartan megvontam a vállam.
- Csak megnéztem - legyintettem. Cortez egyetlen mozdulattal levette a csuklójáról, és a kezembe adta, úgyhogy jobban szemügyre vehettem. - Szép - jegyeztem meg.
- Kéred? - mosolyodott el.
- Neem, dehogy - ráztam meg a fejem.
- Neked adom - vonta meg a vállát, és felém nyúlva rákötötte a csuklómra.
(...)
- Úúú, ez tök régi, ezer éve hordja. Tényleg neked adta? - vigyorgott Virág.
- Igeeen! - lelkesedtem.
- Nagyszerű. Álljunk körbe egy gusztustalan bőr karkötőt, és ujjongjunk, amiért most már a te karodról fog lerohadni - nézett Kinga unottan.
- Jól van, hagyjuk a lányokat trécselni. Menjünk a büfébe - indult el zsolti, és otthagytak négyünket. Mármint Kingát, Virágot, engem és... Dave-et.
- Röhögjetek csak - vonogatta a vállát Dave, és felénk fordult. - De a hétvégén is két randim volt, a lányok imádják a romantikus filmeket és az érzékeny fiúkat.
- Ez hülyeség - rázta meg a fejét Kinga.
- Tudom, legbelül szimpatikusnak találjátok, hogy szeretem azt a filmet, amit igazából ti is - érvelt Dave.
- Hm - töprengtem. - Ez igaz - értettem végül egyet.
- Engem felidegesít, ha valaki romantikus és gyenge. Főleg, ha egy fiú - jelentette ki Kinga.
- Igazán? - nézett rá Dave. - Megértem. De egyet ne felejts el. "Ha te ugrasz, ugrom én is" - villantotta meg Dave a mosolyát, mi pedig Virággal hangosan felnevettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése