- Csoki - köszöntött minket, mire elmosolyodtam. Zsolti beállt a társaságunkba, és kissé szentimentális pillantást vetett az épület felé. - Hát... végzősök lettünk - mondta, már most nosztalgiázva. Kérdőn néztünk össze.
- Még csak tizenegyedikesek vagyunk - törtem össze az álomképét könyörtelenül.
Zsolti értetlenül nézett rám, aztán elgondolkozott.
- Ki volt az? - kerekedett el az ig. helyettes szeme.
- Nem tudjuk, csak láttuk, hogy elfutott - felelte Zsolti.
- Merre? - indult le Máday a lépcsőn.
- Arra - mutatott Zsolti a sarkon túlra azzal a szándékkal, hogy elküldi arra Mádayt sétálni.
- Arra?
- Igen. Máday néni, nem lesz nehéz megtalálni, mert kalóz szemkendőt viselt, és ha jól láttam, a fél lába fából van - tette hozzá Zsolti, mire Máday megtorpant, és idegesen indult vissza felénk. - Tessék megkeresni! Nem juthatott messzire, hiszen nem lát, és sánta is!
- Nagy Zsolt, ki írta az Iliászt?
- Odüsszeia.
- Máday néni, boldog karácsonyt! - üdvözölte Zsolti lelkesen az igazgatóhelyettest, aztán körbenézett, hogy mit adhatna neki. Végül megállapodott a tekintete a tanári asztalon lévő karácsonyfán(?), odalépett, majd két karral átölelve megemelte, és Máday felé igyekezett vele.
- Nagy Zsolt, mit művelsz? - kérdezte Máday megrökönyödve, és hátrálni kezdett.
- Kifejezem a szeretetemet. Tessék. Ez az öné! - nyújtogatta a fát, ami mögül alig látszott ki.
- Nagy Zsolti, hagyjál már békén! - motyogta Máday értetlenül, aztán sarkon fordult és elsietett. Zsolti nem hagyta ennyiben, utánaeredt a fával együtt, amiről minden lépésnél lehullott egy halom dísz.
- Máday néni, itt hagyta a fáját! A kutyafáját. Muhahaha - üldözte tovább az igazgatóhelyettest, akinek végül az irodájába került a karácsonyfánk.
Virág elvette a tálcát, és félreálltunk, hogy megvárjuk a többieket. Szegény Jacques volt soron, és verejtékező homlokkal nézte felváltva a fejünk fölött lévő táblát meg a rá várakozó kiszolgálót. Aztán rendelt. A mekis nem teljesen értette a kiejtését, úgyhogy a többiek szakadtak a röhögéstől, szegény Jacques pedig segítségkérőn pillantott körbe. Már épp odaálltam volna mellé, de Zsolti megelőzött.
- Zsák barátomnak lesz egy "lö hamburger", egy "lö krumpli" és egy "lö kóla" - közölte.
Imádtam a beszólásait és a lazaságát. :D
VálaszTörlésÉn is :D
TörlésNem tudom megunni :D