2012. augusztus 31., péntek

SZJG találkozó :D

II. SZJG találkozó:) 
2012. november 4. 10h-tól 17h-ig

Halloween Paty :))

Helyszín: Pecsa Music Hall
              Budapest, 1146. Zichy Mihály út 14. 

Jegyár: 1750Ft (Minden programot magába foglal)

Jegyeket elővételben kizárólag az L&L könyvesboltban lehet majd megvásárolni/megrendelni 2012. szeptember 17-től (Budapest, 1136. Hegedűs Gyula . 39. llkonyvesbolt@upcmail.hu 061-320-9124)

Program: 
Halloween jelmezverseny
Szjg csapatverseny
Tombola
Író-olvasó találkozó Leiner Laurával
Kvízek és tovább sok érdekes programok (zenével!)

Új bejegyzés...:)

Leiner Laura új bejegyzést írt az oldalára.:)
'Szeptember' *-*
Itt megnézhetitek: leinerlaura.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=41:szeptember&catid=1:hirek
:)


2012. augusztus 28., kedd

Bookline- Kortárs kategória toplistája:)*-*


































Megérdemli!:)(L)

SZJG- Top 10- Ketten Idézetek(L)*-*


Nincs is szebb, mint amikor az embert a barátja várja a kapuban, és ő ziláltan, vörösre vakart nyakkal, félőrülten érkezik meg. Mindenkinek szép, jó reggelt.
- Minden oké? - fürkészett Cortez, amikor kiléptem a kapun, és megcsúsztam a jégen. Simán eltaknyoltam volna, ha nem kapja el a karom.
- Persze. Csak egy szokásos reggel - vonogattam a vállam, aztán megigazítottam a sálam, mert túl szoros volt, és fuldokolni kezdtem. Amikor definiálták a "szerencsétlen" szót, egy hozzám hasonló embert képzelhettek el.


- "Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény..." - szólt Kardos.
Kingával tökéletesen egyszerre mondtuk, hogy "csecse becse", Dave azonban beordította, hogy "ingyom-bingyom". Az egész osztály felröhögött, Kardos szeme pedig szikrákat szórt.
(...)
- "S a kis szobába toppannék, röpült felém anyám..."
- Kinyitom az ablakot, hadd röpüljön tovább - vágta rá Zsolti.
Olyan hangosan röhögött fel mindenki, hogy zengett tőlünk az egész épület.


- Tanárnő! - jelentkezett Robi.
- Tessék, Haraszti! - szólította fel Gondos, és a közel ülők szemügyre vehették, ahogy a tanár jobb oldalról áttolja a baloldalra a szájában lévő... cukrot? Molekulát? Részecskét? Valamit.
- Mi az ott? - kérdezte Robi.
- Hol? - fordult hátra Gondos.
- Ott - mutatott a tábla felé.
- De hol? 
- Ooott! - ismételte Andris.
- Nem látom. Hol?
- Hát ott - csapott az asztalra Dave is.
- Miről beszéltek? Mi van, hol? - fordult meg teljesen Gondos.
- Nem igaz, hogy nem látja a tanárnő! Hát ott! - ciccegett Andris. Én visszafojtott mosollyal figyeltem a jelenetet, az első padban ülő Cortez a tenyerébe temette az arcát, Virág pedig kissé feltápászkodott, mert "ő sem látta".
- Nem értem. Mit kéne látnom? - förmedt ránk idegesen Gondos.
- Tanárnő. Az, ott. Az mi? - kérdezte Macu.
- HOL??? - ordította el magát Gondos.
- Jó, hagyjuk - legyintett Robi.
Gondos csípőre tett kézzel megint a tábla felé fordult, és ellenőrizte. Semmi nem volt rajta. 
- Bernáth, gyere ki, és mutasd meg. Én komolyan nem látom!
- Á, mindegy. Nem fontos - legyintett Andris. Erre mindenki felröhögött, Gondos pedig a fejét rázva közölte, hogy az egész társaságot megbuktatja év végén. Jó hangulatú fizikaóra.


- Ezt vegyétek figyelmeztetésnek. Más. Pósa!
- He? - nézett fel Ricsi álmosan.
- Talán tessék - ciccegett az ofő.
- Bocs - legyintett Ricsi.
- Talán bocsánat.
- Oké.
- Talán rendben! - kerekedett el Haller szeme. - Na, most már azt sem tudom, mit akartam mondani - vakargatta a fejét.
- Stresszesnek tetszik lenni? - kérdezte Zsolti. Mindannyian felnevettünk, és még az ofő is elmosolyodott.


- Nézzük Nagy Zsolt mit szeretne elérni az életben - olvasott bele, aztán unottan felnézett. - A buszt.
Egyszerre röhögtünk fel, és tapsvihar közepette Zsolti felállt és meghajolt.
(...)
- Akkor lássuk, Ricsi mit szeretne elérni az életben - emelte fel a lapot, majd összeráncolt szemöldökkel nézett le rá. - Szeretném megnyalni a könyökömet - olvasta fel Haller. - Ezt hogy érted? 
- Eddig nem sikerült - vonogatta a vállát Ricsi.
(...)
- A következő. Virág. Virág azt szeretné elérni az életben, hogy legyen egy saját zsiráfja.
- Ennél ostobább dolgot még nem hallottam - csapott a homlokára Kinga.
- Miért? Gondolj bele! Egy saját zsiri!
- Hol lakna? - kérdezte Dave.
- Nálam. De lenne a tetőn egy lyuk, hogy kinézhessen.
- Zsiráfszag, és még be is áztok. Óriási - forgatta a szemét Kinga unottan.
(...)
- És akkor lássuk Reniét.
- Ööö.
- Ezen a papíron csak egy vonal szerepel.
- Mert elakarja húzni a csíkot - kiáltotta Zsolti. Nevetve megráztam a fejem. 
- Nem volt rá időm.
- Kár, pedig érdekelt volna - mondta Haller, én pedig szomorúan csóváltam a fejem.
- Még nem tudom.
- Nem baj. Majd rájössz. Idővel.


- Oké - szólalt meg Cortez, amikor biztonságosan megfogta az ablakkeretet, és kihúzta magát. - Figyelnétek kicsit? Kösz - kezdte, és a tekintetével körbepásztázta az udvart, majd megállapodott rajtam. Jaj, ne! Azt hiszem, legalább kétszáz volt a pulzusom, és alig mertem levegőt venni, annyira féltem, hogy baja esik. - Ott, a padon... - mutatott felém.
- Hagyd abba! Könyörgöm, hagyd abba! - motyogtam alig hallhatóan. Az egész udvar felém fordult, én pedig még soha, de soha nem égtem ennyire.
-...a barátnőm! - kiáltotta. (...) - Ha valaki nem tudná esetleg... - magyarázta. A legtöbben bólintottak, de néhányan rávágták, hogy "oké". - Ja - kapott a fejéhez Cortez, mintha csak megfeledkezett volna valamiről. A hirtelen mozdulatát egy rakás felszisszenés és ösztönös reflexmozdulat kísérte, mert úgy tűnt, most zuhan ki. - És szeretem - tette hozzá, én pedig elmosolyodtam. 
(...)
A következő pillanatban Máday rontott ki az ajtón, és felnézett az épületre.
- Antai-Kelemen Ádám! Tíz másodperced van, hogy megjelenj az irodámban! Azonnal szállj le onnan! - üvöltötte kivörösödött fejjel.
- Ha nem gond, gyalog mennék - felelte Cortez.


- Na és, milyen érzés? 18. Nagykorú. Felnőtt... - töprengtem.
- Klassz. Berúghatok legálisan - vihogott.
- De nem fogsz, mert példamutató diák vagy, és csak azért, mert nagykorú lettél, nem kezdesz el idiótán viselkedni, mivel tisztában vagy vele, hogy az iskola egyik legnépszerűbb tanulójaként azonnal követőid akadnának. Tehát maradsz absztinens - jelentette ki Kinga, ahogy mellénk lépett.
- Milyen szinens? - forgolódott Ricsi.
- Az meg a másik fele, hogy papíron nagykorú vagy, de majd ha itt is megérsz - kopogtatta meg Kinga Ricsi halántékát -, jelezni fogom neked. Addig maradsz hülyegyerek, teljesen mindegy, hány éves vagy.
- Éééés tegye fel a kezét, aki hallott már ennél szebb szülinapi köszöntőt - mondta Dave, mire felnevettünk.


- Tanárnő, ez a werkfilmünkhöz lesz, Tölgyessy tanár úr kérésére. Mondana pár szót az osztályunkról? 
- Értem. Rendben, akkor egy mondat, utána elteszed - mosolygott bele a kamerába, és összeráncolt szemöldökkel töprengett. Gyanítom, bajban volt, hogy mit is mondhatna. - A tizenegy bé, nos - köszörülte meg a torkát. - Azért szeretek ide bejönni... khm. Tehát ez az osztály különösen kedves a szívemnek, mert... - próbálkozott, aztán félrenézett, és elüvöltötte magát. - Már megint mit műveltetek azzal a csontvázzal? Az eszem megáll! Hát nem vagytok képesek egy kicsit érettebben viselkedni? Olyanok vagytok, mint az ötévesek! Hol van a karja? És miért van rajta napszemüveg? Ezerszer megmondtam már, hogy ne adjatok rá pólót! Tizenegyedik bé, az őrületbe kergettek!
- Köszönjük, tanárnő. Ééés, ennyi! - nyomta ki Dave a mobilját, és eltette a zsebébe.
Végül is, ez is egy vélemény. Tiszteletben kell tartani. :)


Cortez a karjára hajtotta a fejét, és felém fordulva "aludt", én meg csendben hallgattam a zenét, és közben a bőr karkötőjét piszkáltam, illetve nézegettem, hogy milyen.
- Tetszik? - kérdezte suttogva, mire zavartan megvontam a vállam.
- Csak megnéztem - legyintettem. Cortez egyetlen mozdulattal levette a csuklójáról, és a kezembe adta, úgyhogy jobban szemügyre vehettem. - Szép - jegyeztem meg.
- Kéred? - mosolyodott el.
- Neem, dehogy - ráztam meg a fejem.
- Neked adom - vonta meg a vállát, és felém nyúlva rákötötte a csuklómra. 
(...)
- Úúú, ez tök régi, ezer éve hordja. Tényleg neked adta? - vigyorgott Virág.
- Igeeen! - lelkesedtem.
- Nagyszerű. Álljunk körbe egy gusztustalan bőr karkötőt, és ujjongjunk, amiért most már a te karodról fog lerohadni - nézett Kinga unottan.


- Jól van, hagyjuk a lányokat trécselni. Menjünk a büfébe - indult el zsolti, és otthagytak négyünket. Mármint Kingát, Virágot, engem és... Dave-et.
- Röhögjetek csak - vonogatta a vállát Dave, és felénk fordult. - De a hétvégén is két randim volt, a lányok imádják a romantikus filmeket és az érzékeny fiúkat.
- Ez hülyeség - rázta meg a fejét Kinga.
- Tudom, legbelül szimpatikusnak találjátok, hogy szeretem azt a filmet, amit igazából ti is - érvelt Dave.
- Hm - töprengtem. - Ez igaz - értettem végül egyet.
- Engem felidegesít, ha valaki romantikus és gyenge. Főleg, ha egy fiú - jelentette ki Kinga.
- Igazán? - nézett rá Dave. - Megértem. De egyet ne felejts el. "Ha te ugrasz, ugrom én is" - villantotta meg Dave a mosolyát, mi pedig Virággal hangosan felnevettünk.





SZJG- Top 10- Remény Idézetek*-*(L)


- Meg sem tudtam köszönni az ajándékot - suttogtam halkan.
- Azt a vackot, amit a Kindertojásban talált? - méregette Kinga a nyakláncom, kissé lenézően.
- Ez nem vacak! - háborodtam fel, szerintem teljesen jogosan. Hogy lenne már vacak, amikor TŐLE kaptam? Á, Kinga totál érzéketlen.

- Hé, nem tudjátok, hogy hol kell kérni a belépőkártyát? - állt meg előttünk egy laza, kilencedikes fiú. A társaságunk egy emberként fordult felé, de mielőtt még normális választ adhattunk volna, Ricsi megelőzött minket.
- Figyelj, bemész az aulába, és ott áll egy nő a szobor mellett. Majd ő eligazít - vágta rá visszafolytott mosollyal.
- Kösz - biccentett az elsős.
- De, hallod - szólt közbe Zsolti -, nyugodtan tegezd le, őt mindenki csak Emikének hívja - bólogatott vadul.
- Oké.
- Ha esetleg elkezd ordítani, ne törődj vele. Kicsit bolond - tette hozzá Dave.
- Jól van, kösz - indult befelé a suliba a gyanútlan srác.
(...)
Pár perc múlva úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a suliba. A portán felmutattuk a belépőkártyánkat, aztán átvágtunk az aulán. Lehajtott fejjel slisszoltunk el az igazgatóhelyettes mellett, aki a Jeanne d'Arc-szobor mellett állt, és éppen torkaszakadtából üvöltött a kilencedikes fiúval.
- Mégis, mit képzelsz magadról? És mi az, hogy Emike? Fiam, neked teljesen elment az eszed???

Lenéztem a lapomra és gyorsan neki is láttam. Már majdnem negyedórája tartott a nyelvtanóra, amikor Zsolti kérdőn felnézett.
- Hogy írjuk azt, hogy "pálya"?
- P-vel - vágta rá Dave. 

- Elsőként Reni és Jacques - szólított fel minket a tanár. Beleittam a narancslémbe, aztán egy pillanatig eltöprengtem, hogy letegyem-e a pogim, de végül megvontam a vállam, és azzal együtt mentem a táblához. Jacques elolvasta a feladatot, aztán kérdőn felém mutatta, mert nem tudta, hogy mit jelent. Gyors gondolkodás után (azért nem mindenkinek jut eszébe elsőre franciául, hogy villáskulcs) megsúgtam a fülébe, és kezdődhetett a játék.
- Indulhat? - fordította fel a kis homokórát az ofő.
- Igen - bólintottam, és feltettem a kezem.
- Pogácsa! - ordította be Zsolti. Megráztam a fejem.
- Pék! - kapta el a fonalat Dave.
- Péklapát! - kontrázott Zsolti.
- Neem! - szóltam rájuk.
- Reni, ne beszélj! - emlékeztetett a szabályokra az ofő.
- Pogácsaképű! - tippelt tovább Zsolti.
- Szerinted ez a megfejtés? - nézett rá hitetlenül Kinga. - Hogy pogácsaképű?
- Lehet, hogy az! - húzta ki magát Zsolti.
Még mindig a fejemet rázva, tanácstalanul széttártam a karom. Ezek miről beszélnek?
- Liszt! - kiáltotta Ricsi.
- Úúú, Liszt Ferenc! - csillant fel Virág szeme.
- Leveles tészta! - mondta határozottan Kinga. Nemet intettem, és sóhajtottam egy hatalmasat.
- Megvan! Gondterhelt pék! - üvöltötte Zsolti, mire mindenki felröhögött.
- Lejárt az idő - szólt közbe Haller.
- Villáskulcs! - néztem szembe az osztállyal.
- Mi? - hőkölt hátra Ricsi.
- Hogy jutottatok el a gondterhelt pékig, amikor még el sem kezdtem mutogatni? - kérdeztem.
- Mert pogi van a kezedben!
- Mert ez az ebédszünet, és szerettem volna megenni! - nevettem el magam kínosan.

- Láttam egy filmet Angelina Jolie-val - témázott tovább Zsolti. - Szerintetek most akkor mi járunk? Mert bár csak egyszer láttam, és képernyőn keresztül... - kezdte, a többiekből pedig kitört a röhögés.
- Azt hiszed, vicces vagy? - förmedt rá Kinga.
- Szerintem nagyon - vágta rá Zsolti.

- Oki. Akkor nálam találkozunk - bólintott Virág.
- Rendesek vagytok - néztem rájuk visszanyelve a könnyeket.
- Azonban - sóhajtotta Kinga, nem is figyelve rám - nem tetszik a buli neve. Lánybuli? Az olyan elcsépelt. Legyen inkább "Egyedül Renátának nincs barátja, szánjuk meg őt péntek este". Az találóbb.
- Kösz - sziszegtem és nyomban eltűnt minden meghatottságom. Kinga kíméletes és finom lány.

Kinga összecsapta a füzetét, és feltérdelt a székére. Vibrált a szeme a dühtől.
- Na, ide figyelj! - bökött Zsolti felé. - Vagy idióta maradsz, és folytatod ezt a gyerekes viselkedést, vagy felnősz végre, és akkor hajlandó vagyok járni veled - mondta ki szemrebbenés nélkül, mire tátva maradt a szám.
Mindenki, de mindenki lefagyva bámulta őket, erre aztán senki nem számított. Fogalmunk sem volt, mit reagáljunk, egyszerűen sokkot kaptunk.
- Nos? - fonta össze a karját Kinga. Zsolti zavartan pislogott kettőt, és elröhögte magát.
- Hát. Akkor a második - közölte vihogva.

- Milyen lett a hajam? - kérdeztem halkan. Kinga kimért pillantást vetett rám.
- Jó.
- Köszi - vágtam rá boldogan.
- Észhez tértél? - enyhült meg kicsit.
- Igen. Anyu segített.
Kinga elismerően bólintott.
- Igen, sejtettem. A szüleid felettébb talpraesettek, ezért is furcsa számomra, hogy te ilyen szerencsétlen vagy. Mondd, nem fogadtak örökbe?
- Te nem vagy normális - sóhajtottam a fejemet rázva.
- Csak kérdeztem - szólt utánam, de kínosan röhögve visszaléptem a többiekhez.

Elszúrtam. Tudom. És még mindig fáj, ha rá gondolok. De mit kéne tennem? Cortez az értésemre adta, elég világosan, hogy lezárta a kettőnk dolgát. Tiszteletben kell tartanom. Ha kínzom magam, ha nem eszem egy évig, ha nem alszom többet, akkor sem változtathatok rajta. Leültem az íróasztalomhoz, kinyitottam a matekfüzetem, és hirtelen felindulásból írni kezdtem az üres oldalra. Düh, csalódottság és az elmúlt évek minden sérelme volt az, amit papírra vetettem. Leírtam, hogy szeretem. Hogy szeptember 8-án úgy belezúgtam, hogy azt sem tudtam, hol vagyok. Hogy soha nem tudtam, mit gondol. Hogy végignéztem, ahogyan mindenki rajta lóg. Hogy mit éreztem, amikor Vikivel járt. Hogy mi volt bennem szilveszterkor, amikor megcsókolt, és amikor utána is Viki volt a barátnője. Leírtam mindent. Az érzéseimet, a kételyeimet, a hibáimat, a hibáit. Kilenc lap lett. Kétoldalas, szóval tizennyolc. Mikor az utolsó sort is befejeztem, megkönnyebbülten dőltem hátra. Így, az én szemszögemből nézve a dolgokat, nem volt annyira drasztikus hiba, amit elkövettem. Az elmúlt évek történései mellett szinte eltörpült. Kitéptem az oldalakat, és szépen behajtottam egy borítékba. Egyszer. Majd egyszer, ha elég erős leszek, talán odaadom neki. Felírtam az üres borítékra, hogy Cortez, aláhúztam a nevét kétszer, és egy darab celluxszal feltettem az asztalom feletti tükörre.

Ünnepek: 5/1 - Virág és Ricsi, Kinga és Zsolti, Jacques és Flóra, Peti és a pandasminkű emós lány. Én miért vagyok egyedül? :( :( :(






2012. augusztus 27., hétfő

SZJG- Top 10- Egyedül Idézetek*-*


- Virág, utoljára kérdezem. Hogy érted, hogy a nyarad legjobb pillanata volt, amikor azt hiszed, láttad AFC Tomit? Hogy lehet "azt hiszem látni" valakit?
- Hát úgy, hogy azt hiszem, ő volt.
- De nem biztos... - próbálta értelmezni Arnold.
- Csak asszem - vonogatta a vállát Virág.
- Rendben. A legutóbbi tesztem alapján száznegyvenkettes intelligenciahányadossal rendelkezem, de tudod mit? Ezt nem értem - tárta szét a karját.

- Neményi azt üzeni, hogy ma délután nem tud jönni.
- Miért nem? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Mi vagyok én, a titkárnője? Mit tudom én! Na, pontosan miért is nem jössz egész héten?
- Kinga, szállj már le róla, holnap dokihoz megy - vett a védelmébe Virág.
- Micsoda izgalmak. És? Ezen meg kéne hatódnom?
- Nem olyan dokihoz. Hanem olyanhoz! - suttogta Virág.
- Van ilyen orvos meg olyan? Virág, beszélnél érthetően? Köszönöm.
- Nődokihoz - sziszegte, és látszott rajta, hogy még kimondani is fél. 

Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt.. A gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve(!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot.. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé. Még mindig nem tudom, hogy volt..
(...)
Cortez megsimította a hajam, aztán kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom... Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott... Megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt!

- Szia - ült le mellém hirtelen egy fiú. Kérdőn néztem rá, aztán körbe, hogy hátha egy ismerős meglát és kiment a helyzetből. A fiú fürkésző tekintettel vizslatott. - Valakivel csendkirályt játszol, itt hagyott, és nem tudtál utána szólni, mert akkor veszítenél? - kérdezte, én meg próbáltam szigorú arccal magam elé meredni, de ezen elmosolyodtam.

- Mit eszünk? - állt meg mellettem Zsolti. A többes szám arra vonatkozott, hogy ő kérne. Kiszedtem a táskámból a másik szendvicsem, és odaadtam neki. Na, ilyen se sokszor van, de Zsoltinak kifejezetten nem ízlett. 
- Ebben semmi értelmes nincs! - közölte.
- Nem tudom, miért, anyu csomagolta - vontam meg a vállam.
- Zsolt, belehalnál, ha egyszer megennél egy kalóriaszegény szendvicset? - pakolt ki Kinga a táskájából, és természetesen nem bírta ki, hogy ne szóljon bele valamibe.
- Valószinűleg igen - válaszolta Zsolti őszintén, mire mindenki elnevette magát. - Lemegyek, kérek a büfés nénitől majonézt.

- Felmayer! - szólította fel Dave-et, aki összecsukta a bonyolult mobilját, és feltápászkodott.
- Rousseau, Rousseau... - szöszölte le a zakóját Dave, mintha a bonyolult és aprólékos művelet alatt eszébe jutna valami. - Rousseau... Lássuk csak. Rousseau.
A tanár pislogás nélkül meredt rá, mi, többiek pedig próbáltuk visszatartani a röhögést. Nehezen ment, Dave kábé tízszer ismételte meg, hogy "Rousseau", mire Kardos megelégelte és ráordított.
- Felmayer, tudnál valami mást is mondani?
- Gondolkozom! - tárta szét a kezét felháborodottan.
- Na, ebből elég, ülj le!
Dave a vállát vonogatva leült a helyére, közben mosolyogva  körbefordult, mire az osztály nagy része megtapsolta a feleletét.
- Én ezen nem nevetnék. Haraszti!
- Tessék? - nézett fel Robi.
- Talán állj fel!
- Ja, még felelünk? - csodálkozott Robi, és valóban döbbentnek tűnt. 
- Igen, ha nem vetted volna észre, még felelünk.
- És miből?
- Mondd, fiam, te mit műveltél az elmúlt percekben?
- Stratégiát készítettem a WoW-hoz - mondta. Én a fejemet fogtam, mert ennyire ostoba nem lehet valaki!
- Hogy mit? - támaszkodott Kardos a tanári asztalra, és kicsit lehajolt. Ez volt a "rettegett, fenyegető Kardos-nézés". - Na, ülj vissza - bólintott dühösen, és már írta is a naplóba az egyest. - Virág!
- Ajj már - sziszegte a száját húzva, és felállt. - Ruszló... - kezdte.
- Hogy ki? - nézett rá Kardos csodálkozva. - Rousseau talán... - javította ki unottan.
Virág nagyokat pislogva nézett vissza a tanárra, aztán elkezdett nevetni. De annyira, hogy képtelen volt abbajagyni. Kardos egy ideig várt, aztán leültette. Virág a szemét törölgetve vihogott, néha csitult, de aztán megint elkezdte. Hisztérikus röhögőgörcs. Nála előfordul.

Máday abban a pillanatban rontott ki az épületből, és elordította magát.
- Pósa, Antai-Kelemen! Eltenni a deszkákat!
- Igazgatóhelyettes asszony, nem csináltunk semmit! - esküdözött Ricsi, pocsék színészi alakítást nyújtva.
- Hogyne! Akkor csak képzeltem, hogy egy diák leugrik a lépcsőről! 
- Talán a sok stressz - vakargatta az állát Dave, mire Máday homlokán kidagadtak az erek.
- Felmayer, ne szemtelenkedj! Befelé, most!

- Mit csinálsz? - kérdezte Virág, amikor észrevette, hogy az íróasztalom kulcsos fiókjából előszedek egy dobozt.
- Elteszem a cetlit, amit Cortez adott angolon - legyintettem, és a tenyerembe gyűrt fecnit néztem. Cortez írta le nekem a válaszokat Mr. O'Realy kérdésére.
- Hűű, a Cortez-doboz. Muti - huppant le mellém, otthagyva a netet.
Na igen, a Cortez-doboz. Igazából kilencedik óta mindent eltettem, ami hozzá köthető. Végülis az emlékeim vannak benne, róla. Jó, tény, hogy sok mindent elárul a kapcsolatunkról, hogy tele van csokipapírral, rágósdobozzal, Valentin-karkötővel, Meki számlával, fotókkal, vagy éppen kinyomtatott msn-üzenetekkel. De azért én mégis elraktam ezeket, aztán nyáron, amikor szétuntam az agyam, egy cipősdobozt kidekoráltam matricákkal meg képekkel, beleszórtam mindent, és végül ez lett a híres Cortez-doboz.

- Mi volt a harmadik szám? Tipp? - nézett fel Cortez.
- A negyedik az Hooligans, Játszom - kiáltotta Robi.
- Oké - firkantotta le Cortez. - Akkor meg van a FOB, a Hooligans, a Prodigy...
- A harmadik - csukta össze a könyvét Arnold. - Doors. People are strange - közölte unottan. Mindenki döbbenten nézett rá.
- Ezt meg honnan tudod? - csodálkozott Zsolti, miközben beleharapott a rántott húsos szendvicsébe.
- Úgy hívják, zenei műveltség. Javaslom, nézz körül a témában - vonta meg a vállát hanyagul, mire mosolyogva néztem rá. Arnold óriási. :)

- Jé, Emó hemüveges! - fedezte fel Zsolti, mire mindenki észrevette. Szegény Virág zavartan ácsorgott egyik lábáról a másikra, és látszott rajta, hogy rém kellemetlenül érzi magát. 
- Úgy utálom! - szomorkodott Virág.
- Nem gáz, olyan, mintha eddig is hordtad volna - gondolkozott Ricsi.
- Ugye? Szerintem is - fordultam felé bólogatva.
Igazából jól elbeszélgettünk Virág szemüvegéről, egészen addig, amíg Kardos össze nem csapta a tenyerét és egy határozott "Elég legyen" kiáltással el nem hallgattatott minket.
- Virág, valóban csodaszép a szemüveged, jól is áll, de tudod, mi lenne az igazán nagyszerű? - kérdezte Kardos erőltetetten kedves hangsúllyal.
- Más színben esetleg? - kérdezett vissza Virág, még mindig a szemüvegén agyalva. Kardos két ujjával megmasszírozta az orrnyergét, és csak a fejét rázta.
- Vagy ha például ELEMEZNÉD A VERSET!!!! - üvöltötte, Virág pedig ösztönösen hátrált egy lépést.
- Juj, elnézést, máris - bólintott, aztán mégis megakadt. - Melyik verset?



SZJG- Top 10- Barátok Idézetek:)

- Kinga- fordultam felé hirtelen. - Nem érdekel Cortez
- Higgyem is el? - húzta fel a szemöldökét.
- Mármint- túrtam bele a hajamba - azon vagyok, hogy ne érdekeljen - javítottam ki magam.
- Na! - csillant fel Kinga szeme. - Pár évtized, és kevésbé leszel szánalmas.



A folyosón lévő suliboxunkból kiszedtük a bioszfelszerelésünket, aztán bementünk a terembe. Illetve szerettünk volna. De az ajtó csukva volt, és bárhogy próbáltunk benyitni, nem sikerült.
- Most kopogjunk be? - csodálkoztam, mire Virág tanácstalanul megvonta a vállát. Hát, próba szerencse alapon bekopogtam, aztán rögtön jött a válasz.
- Mondd a jelszót!
- Mi? (...)
- A jelszót!
- Ide járunk. És szeretnénk bemenni.
- Negatív - kiáltotta.
- Ez nem igaz - nevettem el magam kínosan, és feltartottam a kezem, jelezve, hogy akkor nem megyünk be. Virág nem adta fel ilyen könnyen.
- Pete Wentz?
- Negatív.
- Fall out boy?
- Negatív.
- AFC Tomi?
- Negatív.
(...)
- Mi van itt? - állt meg mellettünk Kinga.
- Andris és Robi jelszót kérnek - vontam meg a vállam.
- Hülyék vagytok! - kiáltotta Kinga.
- Negatív - jött a válasz azonnal.
- Na, elég ebből! - Kinga megragadta a kilincset, és teljes erejével megpróbálta kifelé húzni. A fiúl bentről pedig megpróbálták befelé rántani.
(...)
- Mi történt? - lépett hozzánk Dave.
- Andris és Robi kontra Kinga - feleltem.
- Aha! Tárgyalok velük - biccentett Dave. Előkapta a zakója zsebéből a mobilját, ujjait villámgyorsan húzkodta a kijelzőn. (...)
- Menj arrébb, berúgom! - kiáltotta Zsolti. Kinga hátrafordult, és grimaszolva megrázta a fejét.
- Kifelé nyílik - közölte. Zsolti ezen szemmel láthatólag megdöbbent.
- Tényleg? Mióta? 
- Mindig is kifelé nyílt - nevettem el magam.
- Nem! Nem! Tavaly már egyszer berúgtam.
- Akkor biztos nyáron cserélték ki - legyintett egy a-s fiú a nézők közül.
Na, ez megosztotta a tömeget. A fél társaság azzal volt elfoglalva, hogy bejussunk, a másik fele meg azzal, hogy mikor cserélték ki az ajtókat. Ha nyáron, akkor is, fél éve nem tűnt fel senkinek. :)
- Miért csövezünk a folyosón?- kérdezte Ricsi, aki Cortezzel együtt akkor ért oda hozzánk.
- Mert Andris és Robi nem engednek be, csak ha mondunk egy jelszót - ismételtem, sokadszorra.
- Értem. Na engedj - tolt félre Ricsi, és bekopogott.
- Mondd a jelszót!
- Szétütöm a fejed - közölte, mire azonnal kinyílt az ajtó, és mi becsörtettünk a terembe.


Mosolyogva leültem a helyemre, és azt hallgattam, ahogyan Zsolti mindenkit megkérdez, mégis mit gondolnak az ajtóról. 
- Hagyd már abba, tavaly nyáron cserélték ki az összeset - szólt rá végül Ricsi.
- Honnan tudod? - csodálkozott Virág.
- Erre deszkáztam, benéztem.
- Ablakot deszkáztál? - pislogott nagyokat, mire Ricsi elnevette magát.
- Emó, sötét vagy! Gördeszka, rémlik?
- Jaa, télleg - vigyorgott Virág, aztán két kézzel megdörzsölte az arcát.


Cortez: 5/? - három perce és tizenhét másodperce betöltötte a tizenhetet. Titokban még ébren vagyok, és egy pillanatig úgy volt, hogy írok neki sms-t, de... de nem. Kitöröltem, és végül nem küldtem el. Mert ezer százalék, hogy valaki küldött neki éjfélkor. A barátnője. Aki nem én vagyok. Nos, akkor sírjuk álomba magunkat. Hajrá.


- Hogy vagy? - kérdeztem, komolyra fordítva a szót.
- Kösz, egész jól - mondta őszintén.
- Örülök.
- És te? - kérdezett vissza.
- Hát. Kaptam egy ötöst.
- Most ezen lepődjek meg? - kérdezte furán.
- Igen. Mert rajzból! - vágtam rá.


Cortez leült mellém, és mosolyogva nézte, ahogyan összegörnyedve remegek.
- Menj aludni - suttogta.
- Nem, még bírom - erőlködtem. - Csak lefagyott a kezem - bújtam ki a pokrócból, és megmozgattam az ujjaim. Tisztára elgémberedtek a hidegben. Cortez felém nyúlt, és megérintette a kezem.
- Tényleg megfagytál - nevette el magát halkan, aztán... Aztán hirtelen elég meleg lett.
Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le 
a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé.


- Na! Erről beszéltem. Ezt csinálta Cortez! Ugye, milyen szupi? - magyarázta Virág, de alig hallottam, mit mond. Teljesen ledöbbenve álltam, és beletelt néhány percbe, mire magamhoz tértem. A képet azonnal felismertem, holott most láttam először. A szívem olyan hevesen vert, hogy szinte kiugrott a helyéről, és jó lett volna leülni, mert a térdem néhányszor megbicsaklott, de egyszerűen nem tudtam elmozdulni. Földbe gyökerezett a lábam. A képen egy épület látszott, aminek lépcsőjén egy manga lány ült, lehajtott fejjel, egymás felé forduló lábbal, kissé csámpásan. A tértén összekulcsolta a kezét, a haja előre lógott. Bár felette, az égen millió fényes tűzijáték durrant, a manga lány egyedül volt, és szörnyen szomorúnak tűnt. Te jó ég! A szám elé kaptam a kezem, mire Virág rám nézett.
- Na, hogy tetszik?
- Virág - suttogtam rémülten. - Ez én vagyok...
- He? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Szilveszter... - motyogtam. Virág legalább négy percig kapkodta a fejét köztem és a kép között, majd elkerekedett a szeme.
- Azta!
Hát igen. Én is kábé ennyit tudtam mondani.


- Kérem - nyúlt Gazdag Zsolti felé, aki a tenyerében összegyűrte az apró lapot.
- Tessék - nyújtotta Zsolti a dolgozatát, mire a tanárnő dühösen megrázta a fejét.
- Nem azt. A kis papírt!
Elfehéredve néztem Zsoltira. Ha odaadja a puskám, akkor én is egyest kapok! Nem kaphatok egyest, majdnem az egyetlen vagyok, aki megtanulta!!!
- Milyen papírt? - pislogott értetlenül Zsolti, és óvatosan felém nézett. Én totál elkeseredetten figyeltem a jelenetet, és próbáltam lélekben felkészíteni magam egy matek egyesre.
- Azt, ami a kezedben van!
- Ja, ezt - bólintott Zsolti, aztán hirtelen átfutott az arcán némi mérlegelés, végül vállat vont, és... és bekapta a kis papírt. Gyors szájmozgással összerágta, aztán nyelt egy hatalmasat. Én még akkor is döbbenten meredtem rá, amikor a többiekből kitört a röhögés. A tanárnő pislogás nélkül nézte Zsoltit, azt hiszem, hirtelen nem találta a szavakat.


- Mi folyik itt? - lépett be Máday szigorúan. 
- Itt? - nézett körül Ricsi értetlenül.
- Igen, itt.
- Témazárót írtunk - közölte Dave, és az arcán kedves, "jól viselkedtem" mosoly jelent meg.
- A tanárnő azt mondja, nem tud fegyelmezni titeket!
- Minket? De hát... - pislogott Andris.
- Nincs de hát. Zengett a folyosó tőletek! - kiáltott ránk Máday.
- Az a-sok terméből jött a zaj - mondta Zsolti. - Borzasztó egy társaság az. Alig tudtam koncentrálni a dolgozatomra, olyan lármásak. Remélem, azért jól sikerült - sóhajtott erőltetetten, és a plafon felé pislogott. Máday csípőre tett kézzel, hunyorogva nézett végig rajtunk.
- Rendben van, 10/b. Rendben van - fenyegetőzött.


- Na, mindegy. Ijj, alig várom a tizenegyediket. Olyan klassz lesz! Gondoljatok bele. Tizenegyedik - nézett körbe, mire a fiúk megpróbáltak komolyan "belegondolni". 
- Egyáltalán nem biztos, hogy leszel tizenegyedikes - szólt bele Kinga, aki a padján ült és unottan hallgatott minket.
- Átmegyek a pótvizsgán! Anyu fogadott mellém tanárt!
- Akit majd előbb megnézek magamnak - tette hozzá Ricsi szigorúan.
- Ajj, egyetemista lány - legyintett Virág.
- AKkor én nézem meg magamnak - vágta rá Zsolti, a többiek meg felröhögtek.



Sulikezdééés...:D

Sajnos hamarosan vége a nyárnak, de tökéletesen feltudsz készülni rá, ha az SZJG-s sulicuccokat beszerzed!;DD



Sajnos füzet nincs, de ez is bőven elég!:)(L)

Új bejegyzés Laurától:)(L)

A dedikálás élményeiről ír, és képeket is illusztrált hozzá.:D

Itt olvashatjátok:
leinerlaura.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=40%3Autveszt-dedikalas&catid=1%3Ahirek

Akinek még nem elég...:)

Még van pár SZJG-s cucc, amit szintén meg lehet venni az L&L könyvesboltba.:)



Órarend- 250Ft









Hűtőmágnes- 400Ft














Bevásárló szatyor- 1490Ft











Kulcstartó- 1490Ft














Bögre- 1490Ft




















Bögre- 1790Ft




















Pénztárca- 1990Ft













Pénztárca- 2490Ft





Ricsi&Virág*-*(L)

– Amit a legjobban szeretek Emóban, az az, hogy egyáltalán nem erőltetett. Bírom, ha festékes a ruhája, az arca, a keze, a bakancsa. Bírom, hogy elmegyünk kajálni, és bármit megeszik, sőt, szerintem azt se tudja, mi az a szénhidrát. Bírom, hogy mindig hangosan röhög, és nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla… Bírom, hogy fura ruhákat hord, hogy idétlenségeket néz, hogy magasról tesz a divatra, hogy minden rohadt „cuki” kép láttán visongani kezd, és állandóan meg kell ígérnem, hogy megszerzek neki valami kisállatot. Bírom, hogy nem nyafog a robogón, hogy bármilyen filmet megnéz, hogy tudok vele playstationözni, hogy lehet vele röhögni és hogy akármikor csinálhatom ezt, mert nem jajgat érte – mondta, aztán hirtelen odanyúlt Virághoz, és két kézzel összekócolta a haját. Virág tényleg nem kezdett el vinnyogni, csak hangosan nevetve hagyta, hogy Ricsi a fél karjával megragadva magához ölelje, majd folytatta. – Kit érdekel, ha ma elfelejtett fésülködni? Ez legyen a legnagyobb hibája – vonta meg a vállát. – Teszek rá. Nézd meg őket – biccentett Edináék irányába, akik hárman igyekeztek a suli felé, konkrétan a teljes őszi divatkatalógusba öltözve. – Belőlük van egymillió. Emóból meg egy.




2012. augusztus 23., csütörtök

2012. augusztus 21., kedd

SZJG Ékszerek(L)*-*

Nemrég tették fel az L&L könyvesbolt hivatalos facebook oldalára. Nagyon jók. :)*-*

A gyűrűk ára 600Ft








A fenti fülbevaló ára 1890Ft



---> Ez pedig 2290Ft. :)











Nyaklánc- 1990Ft















Nyaklánc- 2290Ft
















A szilikon karkötők ára 600Ft.









Na, kinek mi tetszik?;))

2012. augusztus 17., péntek

SZJG- Top 10- Együtt Idézetek:)(L)(L)


- Továbbá tilos a tantermekben található televíziókészülékekhez hordozható DVD-lejátszót csatlakoztatni - fejezte be az olvasást Máday, mire Andris és Robi mosolyogva összenéztek.
- Ha tilos, akkor tilos - jegyezte meg Robi, és előhúzott a táskájából egy kábelt, amit egy pillanat alatt összekötött a tévével.
- Most mondták be, hogy tilos - mondtam értetlenül. A két kocka lesajnálóan megrázta a fejét.
- Reni, figyelj jobban. Azt mondta, tilos DVD-lejátszót hozzácsatlakoztatni. De mi nem a lejátszót csatlakoztatjuk, hanem a kábelt.


- Pósa! Mit gondolsz, meddig bújkálhatsz előlem? Gyere ide!
Ricsi, aki cselesen kivédte egész nap a találkozást, összeszorított fogakkal lépett az ig. helyettes felé.
- Mi a bánat történt a hajaddal?
- Igazgatóhelyettes asszony, nem tudom. Egyik reggel felébredtem, és ilyen lett! Berasztásodott - vonta meg a vállát. Máday totál hitetlenkedve meredt rá.
- Ennél jóval eredetibb ötlettel is próbálkoztak már!
- De... - nézett Ricsi a plafonra. - Az igazgatóhelyettes asszony mondta mindig, hogy csináljak vele valamit. Csináltam.
- Gondoltam, levághatnád!
- A házirend nem tiltja.
- Még - vágta rá Máday, majd sóhajtva méregetni kezdte Ricsit. - Nem bánom, maradjon! Ugye ez higénikus? - hajolt közelebb Ricsi fejéhez.
- Persze, évente mosom - poénkodott.


- Apu! Otthon hagytam az Ipodom! Hozd be, légyszi - sétált el mellettünk Dave, és türelmetlen arckifejezéssel bólogatott. - Tudom, felelőtlen voltam. Itt várlak, a suli előtt. Siess, mert nem tudom, meddig bírom tudattal, hogy nincs velem.
Felvont szemöldökkel néztem Dave után, majd széttártam a karom. Cortez csak unottan legyintett egyet, közben meg fújt egy rágólufit.


- Szerinted mikor fog jönni? - kérdeztem Virágtól, sokadszorra.
- Á, tippem sincs. A fekvőgipsz tök gáz. Még a kórházból sem engedték ki. Szerinted mikor rajzolhatok a gipszére?
- Fogalmam sincs. De remélem jól van. Meg nem fáj neki - motyogtam erőtlenül.
- Biztos, hogy nincs jól - szólt közbe Arnold, aki kezdte unni a Cortez-témát.
- Gondolod?
- Fekvőgipszben van, ergo nem tud felkelni, a folyamatos fekvés miatt fennáll a vérrög kialakulásának kockázata, azt megelőzendő minden bizonnyal injekciózzák véralvadásgátlóval - jelentette ki(...) Ez azért elég rosszul hangzik. Arról nem beszélve, hogy fogalmam sincs, Arnold miért van ennyire képben. Mindennel.


Korep végén Virággal igazi lányos viselkedést produkáltunk, ami kábé annyit jelent, hogy a szobámba vonultunk, és visongva, egymás szavába vágva magyaráztunk arról, hogy mennyire helyes a "rajztanárom".
- Oké, továbbra is Robert Pattinson és Pete Wentz a fav - bólogatott Virág.
- Nekem pedig Cortez - tettem fel a kezem mentegetőzve.
- De a rajztanárod... Hűű.
- Hát igen - nevettem el magam.


- Felmayer! - állapodott meg Kardos Dave nevénél, és felnézett a naplóból. Az egész osztály egy emberként fordult hátra, miközben Dave zavartan feltápászkodott.
- Tanár úr, ma van a szülinapom - kezdte Dave szomorúan pislogva. Kardos összeráncolt szemöldökkel meredt rá, kínosan hosszú ideig gondolkodott, majd unottan a plafonra nézett.
- Nem bánom, nekem mindegy, melyik nap írom be az egyest.
- Köszönöm - vigyorgott Dave. (...)
- Bernáth! - mondta ki az újabb nevet a tanár, mire Andris sápadtan feltápászkodott.
- Nekem is ma van a szülinapom - motyogta. Kardos lepillantott a naplóra, és megrázta a fejét. - Szép próbálkozás. Na, kezdheted.


Bünti: 5/1 - délután megpróbáltam lerajzolni, ahogy Kinga megöl. Nem sikerült túl jól, de hamarosan úgyis megtapasztalom, hogy fest élőben a dolog.


- Ma én hellyettesítem Barka tanárnőt - közölte.
- Igeeeeen! Teljesült a kívánságom! Barka elment a suliból, és a témazárók nem érvényesek! - üvöltötte Zsolti. Mindenki röhögve fordult felé.
- Először is ne ordíts! - szólt rá a tanár. - Másodszor pedig, a tanárnő ma nincs bent, jövő hétfőn azonban a kijavított dolgozatokkal jön órára.
- Erőseben kell koncentrálnom... - bólogatott Zsolti, mint aki mindent ért.
- Vagy tanulnod kéne - vágta rá Kinga.



- Na jó, most komolyan. Te kit választanál, Pete Wentz vagy Robert Pattinson? 
- Hát - húztam meg a cipőfűzőm, és tanácstalanul megcsóváltam a fejem. - Muszáj? 
- Aha - bólogatott Virág. (...)
- Pete Wentz nekem nem igazán tetszik. Pattinsonnak meg fura a haja - töprengtem.
- De ha itt állnának előtted, és azt mondanák, válassz, mit felelnél? - kérdezte Virág.
- Ha itt állnának előttem, megkérdezném, mégis mit keresnek a lányöltözőben.


Cortez 5/3 - Elaludt olvasókörön, Kardos keltette fel a végén úgy, hogy lecsapott egy szöveggyűjteményt az asztalára. :) Vicces volt.