♥C+R♥

Kinyitottam a ajtót, és nem túl ünnepélyesen kiléptem a fülkéből, mire Cortez felnézett. Felvont szemöldökkel figyelt, aztán nyitotta a száját, de végül nem mondott semmit, csak elmosolyodott. Azt hiszem,  ez azt jelentette, hogy tetszik neki, amit látott. Vadul kalapáló szívvel huppantam le a bal lábára, karomat átkulcsoltam a nyaka körül, és belenéztem a mélykék szempárba.
- Csak elértem, hogy elakadjon a szavad- suttogtam büszkén, Cortez pedig átfogta a derekam, és közelebb hajolt hozzám.
- Szeretnéd, hogy a te szavad is elakadjon?- kérdezte, aztán fél kézzel beletúrt a hajamba, magához húzott, és megcsókolt. Khm. Jó, ő nyert. Valóban elakadt a szavam. Totálisan belevesztem a pillanatba, amikor valaki nem túl diszkréten köhintett. Abban biztos voltam, hogy nem mi adtuk ki a hangot. Zavartan felpattantam Cortez öléből, és lángvörös fejjel néztem az eladóra.
- Ez a ruha...- hebegtem. - Jó lesz.